Vannak akik úgy definiálják a videójátékot, mint olyan célorientált, szabály-alapú tevékenységet, amelynek két fő jellemzője van: az interaktív, virtuális játékkörnyezet és az, hogy a játékos valamilyen ellenerővel veszi fel a küzdelmet. Vagyis egy olyan sajátos dinamikaként írják le a játékot, amelyben az a célunk, hogy nyerjünk.

Nagy dilemma volt a fejlesztések során eldöntenünk, hogy egy vezetésfejlesztő szimulációt meg lehessen-e nyerni, vagy sem. Valahogy a téma összetettségéhez képest komolytalanak tűnt a leegyszerűsítő "megnyertem" / "nem nyertem meg" megközelítés. Aztán végül is úgy döntöttünk, hogy igen, a FLIGBY-t lehessen megnyerni. Elsősorban azért határoztunk így, mert a felhasználóink, egyértelmű jelzést akartak a játék végén arra vonatkozólag, hogy jól csinálták-e a dolgokat, vagy sem. És hiába a többszintű visszacsatolásokat felsorakoztató szuper riport, újra és újra felmerült a kérdés: "OK, de most akkor nyertem?"

Úgy látszik ilyenek vagyunk ha játszunk. Ezért is népszerűek a videójátékok, hiszen képesek egyszerre letisztultak és izgalmasak lenni. A valóságban sokszor nehéz eldönteni egy helyzetről, hogy az most jó-e vagy sem, a játékok viszont egyértelmű jelzést adnak: amíg nincs "GAME OVER", addig fut a szekér. Ez ilyen egyszerű. (Persze, tudom én is, hogy nem ilyen egyszerű, hiszen van egy csomó klassz videójáték, amelyet nem lehet megnyerni. Ilyen pl. a TETRIS, amit csak elveszíteni lehet, a népek mégis lelkesen ölnek bele órákat.)

Végül is arra kellett rájöjjünk, hogy egy játékban nem igazán jó cél a "válj jobb menedzserré!". Ez önmagában nem igazán motiváló, és az igazat megvallva elég unalmasan is hangzik. Arról nem is beszélve, hogy nehéz "operacionalizálni"? (Mi van?!...)

Ha viszont az a feladat, hogy nyerd meg a "Díjat", az már egészen más! Ez kézzelfogható és kellően konkrét. Ezért már lehet küzdeni, és a játék végén elég egyértelmű jelzést ad arról, hogy jól teljesítettük-e a küldetést. Így hát kitaláltuk a "Spirit of the Wine Awardot".

Ez egy képzeletbeli díj, amelyet akkor kap meg a játékos, ha a borászatot a szimuláció során a Flow-alapelveknek megfelelően vezeti. Mit jelent ez pontosan? Nos, a kockák kedvéért először így mutatnám:

Px0.1 + Tx0.25 + Sx0.3 + Fx0.35 ≥ 75, ahol

• P: Profitability Index at the end of the Game (a borászat profittermelő képessége a játék végére)
• T: Number of Flow Trophies (ahol a maximális érték 21 db trófea - ha sikerül valamelyik munkatársunkat a Flow-állapotba hoznunk, akkor kapunk egy trófeát)
• S: Sum flow percent (ez egy érdekes index, azt jelzi, hogy összességében mennyire sikerült felszabadítanunk az egyes munkatársak Flow-potenciálját) 
• F: Corporate Atmosphere Meter at the end of the Game (a vállalati hangulat-index értéke a játék végén)
• és ahol 0 ≤ P,T,S,F ≤ 100.

Mit is jelent mindez? Besúlyoztuk a virtuális borászat fontosabb kulcs-teljesítménymutatóinak (KPI) játék végi értékeit, és azt mondtuk, hogy amennyiben ezek összege meghalad egy adott szintet, akkor a játékos megnyeri a Díjat. A súlyozás számunkra fontos üzenet: a felelős vezetés képes a profitcélokon túl a vállalatra komplex hálózatként tekinteni, amelyben a belső-külső érintettek megelégedettsége valódi értékteremtő tényező.

Csak később jöttem csak rá, hogy ezzel komoly "tétet" is adtunk a tanulási folyamatnak. A játék által képviselt kihívás hirtelen egyértelművé vált, hiszen ha sikerül létrehozni a Flow-alapú cégkultúrát, akkor megnyerjük a neves Díjat. És hát aminek tétje van, azt hajlamosak vagyunk komolyan is venni. Ma a FLIGBY-vel a játékosaink (vezetők, vagy vezetői kinevezésre hajtó beosztottak) átlagosan 7 óra 32 percet töltenek. Ez még akkor is nagyon jelentős időráfordítás, ha történetesen nem egyhuzamban, hanem jellemzően 3 hét alatt arányosan elosztva jelentkezik.

A Díj sikeréhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy komolyan vettük az illúziókeltést. Sokan gondolják úgy a játék végére, hogy a "Spirit of the Wine Award" valóban létezik, hiszen van hivatalos weboldala, a Díj megítélésének van részletesen kidolgozott feltételrendszere, és ott van Paul Weiner is, a Díjat kibocsátó "American Wine Institute & American Winemakers’ Association" elnöke. Mindez fikció, de kell ahhoz, hogy a játékot komolyan vehessük. Így érhetjük el, hogy a Díj elnyerését a játékosok valós teljesítményként élik meg, amiért keményen meg kellett dolgozni. Mindez erős motivációs alapot biztosít, hogy létrejöhessen az elmélyült és fokuszált hét és fél órás játékidő.

A valósághűségnek persze vannak mellékhatásai is. Mint a "Spirit of the Wine" képviselői, nemrég bemutatkozó levelet kaptunk egy kínai borospalackgyártó cégtől...

 (A szerző Vécsey Zsadány, az ALEAS Sims társalapítója)