Csütörtökön a Disney publikálta a hetedik Star Wars film (The Force Awakens) új trailerét. Ha kimaradt volna, katt ide. Igen jó kis iparos munka, sőt talán több is annál. Látványos, lendületes, és két perc alatt izgalmas bepillantást ad egy ismerős, de mégis új univerzumba. Tisztára mint egy jó "elevator pitch", igaz kedves startup-os barátaim? Felkelti az érdeklődést, miközben fajsúlyosan pozícionál.
Namost az élet úgy hozta, hogy a filmbemutatóhoz kapcsolódóan megjelent egy másik videó is, amely a "leadership" témát tekintve jóval érdekesebb, mint maga a trailer. A filmet egy katolikus pap, Roderick atya készítette saját magáról, amint először nézi meg az előbb említett Star Wars bemutatót.
Engem teljesen lenyűgöz ez a lelkesedés! Ha beleolvasgattok a videó alatti kommentekbe, látni fogjátok, hogy sokan úgy írják le ezt a jelenséget, mint egyfajta "gyerekes" megnyilvánulás. Ezzel nincsen gond, éppenséggel vállalható. Már csak azért is, mert ha valamit megtanultam az elmúlt 20 évben a vezetésfejlesztésről akkor az az, hogy az igazán kiugró teljesítmények mögött lelkesíteni tudó emberek vannak. De ez még csak a fele az igazságnak. Merthogy kellenek olyan emberek is, akik képesek lelkesedni. Akiknek a lételeme a világra való rácsodálkozás és a bátor nyitottság, hogy hagyják magukat elragadni. Még akkor is, ha éppen csak egy hollywoodi blockbuster előzeteséről van szó.
Ilyenkor mindig eszembe jut a Csíkszentmihályi Professzorral való első személyes találkozásom. Ez még 2007 őszén volt, Los Angeles mellett, Claremontban. Leleveleztük, hogy a házában találkozunk. Megadta a címet, de jó előre felhívta a figyelmemet, hogy nem fogok odatalálni. Ezt olyannyira komolyan vette, hogy nem is volt otthon a megbeszélt időpontra. Felesége, Isabella nyitott ajtót, és megnyugtatott, hogy semmi gond, most mindjárt telefonál "Miskának" az egyetemre, aki tíz perc alatt meg fog érkezni. Ez így is történt. Rövid időn belül befordult a Prof. a kocsifelhajtón, de a találkozás öröménél szemmel láthatóan erősebb volt benne a kíváncsiság, hogy mégis miként sikerült odatalálnom hozzájuk. Hát ez nem egy nagy kihívás - mondtam -, csak be kell írni a GPS-be a címet, és innentől kezdve arra kell figyelni, hogy pontosan kövessük az utasításokat.
Nahát... - hangzott a válasz -, ez nagyon érdekes, de mi a fene az a GPS?... Kisétáltunk a kocsihoz, beültünk, és mentünk pár kört. Lenyűgöző volt az a kíváncsiság, ahogyan ez a tudós ember rácsodálkozott erre az egyszerű technikai praktikumra. Kipróbálta, tesztelte, egyszóval játszott vele. Azóta sokszor eszembe jut ez a jelenet, amely közel vitt egy nagyon fontos tanulság felismeréséhez: a játékos lelkesedés és kíváncsiság a sikeres ember lényegi sajátja.
Ezért is elkeserítő, hogy az utóbbi időben nagyon kevés olyan vezetővel találkoztam, aki képes lelkesedni. Oké, ha nem is feltétlenül az általa irányított szervezetért (bár ennek hiánya azért felvet némi problémát), hanem úgy általánosságban valamiért. Az utóbbi években már tudatosan olyan emberek társaságát keresem, akiknek van valamilyen "dilije". Ha valaki érdekesen és részletekbe menően tud beszélni mondjuk egy hétvégi kerékpármosásról, akkor biztos lehetek benne, hogy az illetőben megvan a céges kihívások és a közös kalandok iránti lelkesedés lehetősége is. Valamennyi tapasztalatom azt igazolja, hogy az inspiráció a jól működő szervezetek legfontosabb üzemanyaga. És ebben bizony a vezetőnél van a felelősség: először is, hogy képes legyen lelkesítő célokat felvázolni, másodsorban pedig olyan alkotótársakat választani, akik tudnak is lelkesedni. A kettő összekapcsolásával jön létre az üzlet erőműve. Az erőmű által termelt energia pedig új és értékes dolgokat ad a világnak.
Hogyan is fogalmazott Csíkszentmihályi Prof.?
"Try to be inspired by something every day... ...and try to inspire at least one person every day."
vagyis "Lelkesedj naponta legalább egyvalamiért... ...és próbálj meg naponta legalább egyvalakit lelkesíteni."
(A szerző Vécsey Zsadány, az ALEAS Sims társalapítója)
